Ásványráró

Weboldal

E vidék legalább ötezer éve lakott hely a feltárt régészeti leletek alapján. Egyaránt kerültek elő csiszolt kőeszközök az újabb kőkorból, lándzsa a bronzkorból, de találtak római kori aranypénzt is
Ásványról és Ráróról nincs hiteles Árpád-kori adat. (A \\\"ráró\\\" név jelentése kerecsensólyom - ez volt a honfoglaló magyarok szent madara - a falu Árpád-kori eredetére utal.)
Ásvány és Ráró magyar falu a Szigetközben. A Héderváry nemzetség ősi birtoka. 1521 után mindkét település osztozik a Héderváry- birtok sorsában.
A XVI. elején a Bakics család kezére kerül, majd többször is tulajdonost cserél. A települések egymás után következő földesurai: Pálffy Péter, Révay Mihály, Czobor Imre, Pázmány Miklós voltak.
1658-ban Széchenyi György győri püspök kezébe került a rárói birtokrész, majd 1659 és 1686 között további részeket vásárol meg. Ezután a Rárói rész tulajdonosai gr. Kaunicz Domokos és Apponyi Lázár lesznek, akiktől a XVIII. század elején Viczay Jób veszi meg a birtokot.

Ásványt a XVII. század végén egy árvíz teljesen elmosta. Viczay Ádám báró ezért telepítette át a jobbágyait 1700-ban a falu mai helyére.
A század második felében Ráró előbb báró Sina János majd gróf Wenkheim-család tulajdonát képezte. 1872 után Khuen- Héderváry család bírta ezen uradalmakat egészen a felszabadulásig. A XIX. sz. elején mindkét település jelentős fejlődésnek indul.

A két faluban külön-külön Önkéntes Tűzoltó ill. Levente Egyesület, Ásványon Lövészegylet működött, közös volt a Hangya Szövetkezet és a Hitelszövetkezet. A két falu iskolájáról 1754-ből és 1857-ből van adat.
Önkéntes tűzoltók egyenruhában Korabeli
tűzoltókocsi


Közigazgatásilag a két falu 1936-ban egyesült. A II. világháború nemcsak harctéri áldozatokat követelt, nagy pusztítást végzett a falu ingó- és ingatlan vagyonában is. 1950-ben alakult az első önállóan működő termelőszövetkezet, később társulás részévé vált, 1991 óta ismét önállóan tevékenykedik.


Az 1954-es árvíz rettenetes pusztításokat okozott, több mint 360 lakó- és melléképület dőlt össze.
1975-ös árvízi kép \\\"Kotróbrigád\\\" (1947.)

A település az utóbbi évtizedben óriási mértékben fejlődik. Új középületek épültek, létrejött a teljes közműrendszer: víz-, gáz-, csatorna-, telefonhálózat. A rendszerváltás után készült a tornacsarnok, amely körül szisztematikus fejlesztés eredményeként ún. Faluközpont jött létre.





Természeti környezet

A Duna Ásványráró fölött különösen sok szigetet épített, ezzel folyton irányváltoztatásra, mederváltásra kényszerítette a fő- és mellékágakat. Így alakult ki a szövevényes ágrendszer, amelyet a községről Ásványrárói mellékágrendszernek neveztek el. Ezt az ágrendszert a Nagy-Dunának 10 km-nyi hosszú kanyarulata és az árvédelmi töltés határolja. Az ágrendszert a Duna, a felső elzárásnál folyamatosan töltötte, mocsarasította a lerakódó lebegtetett üledék által. Az 1992-es Duna-elterelés a Közép-Szigetköz, ezen belül az ásványi ágrendszer és Ásványráró község sínylette meg legjobban. Itt regisztrálható leginkább az egész Szigetközben a talajvízszint és a mellékágak vízszintjének csökkenése.

Az ármentett oldalon vizes élőhelyek, kisebb-nagyobb holtágak, tavak, morotvák sorakoznak.
A falu határában elterülő, nagy kiterjedésű árterületen különleges vízi környezet és szigetvilág húzódik meg. A vízparti tájképet az itt található élővizek, holtágak, szigetek és a tájra jellemző ártéri növényzet alakítja ki. E terület jellemző növényzete: a nyílt vízi társulások, bokorfüzek, nyárasok. A vízfolyásokat mocsárrétek, láprétek, zsombékoló sásasok kísérik. Ugyancsak gazdag a táj madárvilága is. Lefelé haladva a töltés mellett egy természetvédelmi területet találunk. Ide tartozik a Gyűrűs-ér, Varas-tó és a Sárcsás-tó.
A folyó szabályozásakor ezen a szakaszon is sarkantyúkat építettek a medre szűkítése céljából. Ezzel a folyópart állapota romlott, a meder még távolabb került a falutól.